XV. FLÓRIÁN KUPA létesítményi tûzoltó verseny eredményei

  Arcvonások, vélemények, hangulatok

                                                Epizódok a XV. Flórián Kupáról

Három nagyon fontos dolog van, amit egy ilyen verseny ad: az egyik a sport, a mozgás (elengedhetetlen annak, aki ezt a pályát választja), a másik a szakmai fogások gyakorlása, a harmadik (amit a legfontosabbnak tartok ezek közül), hogy a csapatkohéziót erõsíti – mondta Magosi Lajos tû. alezredes, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetõje Dunaújvárosban, a XV. Flórián Kupa Létesítményi Tûzoltóverseny ünnepélyes záróünnepségén.

Az ötlet, hogy a tûzoltók védõszentjük nevével fémjelzett versenyeken mérjék össze erejüket és felkészültségüket, nem új keletû. Elsõként Priskin Gyula vezetésével egy debreceni cég tûzoltósága rendezte meg a kupát, még 1994-ben, ezt követték azok a megmérettetések, amelyek a Florian Press vezetõje, Juhász Béla személyéhez kapcsolódnak. Az õ közvetítésével vált a verseny gazdájává a LÖTOSZ, ahol aztán a szándéknak megfelelõen, valóban országos szintû eseménnyé váltak a Flórián Kupa Hajdúszoboszlón, Balatonfûzfõn és más helyszíneken lebonyolított rendezvényei.

Az idei, immár tizenötödik alkalom, minden eddigitõl különbözik. Szervezõje és lebonyolítója egy alig tíz hónapja létrejött új szervezet, a Létesítményi Tûzoltóságok Országos Szövetsége (LTSZ) és a Magyar Tûzoltó Szövetség Létesítményi Tagozata. Udvardi Sándor elnök és munkatársai jól tudják, hogy igazán jó eredményt a kollektív bölcsesség generál, ezért elsõ ízben történt, hogy a feladatokat megosztották, így vált lehetõvé, hogy mindenki tudása és lehetõségi legjavát adja, ami aztán meg is látszott szeptember 17- én, a verseny lebonyolításának napján.

Ideálisabb helyszínt, mint az ISD Dunaferr szabadidõparkja, keresve sem lehetett volna találni, ezt az ország legkülönbözõbb részébõl érkezõ mintegy harminc csapat mindegyike elismerte. Nemcsak a Duna-part szépsége nyûgözte le a résztvevõket, hanem a kiváló szervezés, a pergõ ritmus, a versenyt kísérõ programok sokszínûsége és az ünnepi hangulat is; az pedig már csak ráadásként említhetõ, hogy az idõjárás is kegyeibe fogadta a szép számú érdeklõdõt sem nélkülözõ rendezvényt.

Az események sorát a Dunaújvárosi Fúvószenekar térzenéje nyitotta meg, majd a meghívott vendégek köszöntésére került sor. A felsorakozott csapatoknak a BM OKF Tûzoltósági Fõosztályának vezetõje, Fülep Zoltán tû. alezredes kívánt jó versenyzést, hangsúlyozva az ország létesítményi tûzoltói közötti kapcsolatépítés fontosságát és annak lehetõségét. Kívánsága, miszerint a versenyzõk ne csak a saját magukkal szemben támasztott követelményeknek feleljenek meg, de a vállalatukat is méltóképpen képviseljék, a késõbbiek során maradéktalanul teljesült.

Amíg kismotorfecskendõ- és falitûzcsap-szerelésben, valamint a mindennapok történéseit szimuláló, ötletes ügyességi versenypálya akadályainak leküzdésében ádáz küzdelem folyt, én igyekeztem minél több benyomást és véleményt gyûjteni Önöknek e szép nap történéseit és hangulatát visszaadandó. Az általam megszólítottak mindegyike egyetértett abban, hogy köszönet illeti mindazokat, akik valamilyen módon és formában hozzájárultak a XV. Flórián Kupa hibátlan lebonyolításához.

Elsõként a Tiszaújvárosi Tûzoltó és Mûszaki Mentõ Kft. tûzoltóságának parancsnokával beszélgettem. Timkó Ferenc elmondta, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszai Finomító és a Tiszaújváros területén lévõ erõmûvek operatív tûzvédelmét biztosító, kizárólag fõfoglalkozású tûzoltókból álló szolgálatuk jellege megköveteli, hogy mindenkor felkészülten lássák el feladatukat. Ezért kihasználva az alkalmat, a kezdetek óta ott találhatók a versenyeken, ahol rendre jól szerepelnek. Szívesen jövünk – mondta, mert látjuk az értelmét, az összetartó erejét. Ezért jó a hangulat. A verseny sajátsága, hogy kifejezetten tûzoltó specifikus feladatok lettek kitalálva, ez még vonzóbbá teszi a résztvevõk számára.

Ezt hangsúlyozta a Mezõfalva ÖTE tagja, Somogyi Tímea is, aki vendégként nagyon jól érezte magát a rendezvényen. Bár 2008-ban alakult csapatuk egy év múltán már megyei versenyt nyert, a létesítményi tûzoltóktól mindig találnak tanulnivalót. Vizi Ignác parancsnok pedig így fogalmaz: „nagyon örültünk a meghívásnak, jöttünk volna akkor is, ha nem hívnak bennünket. A tûzoltók összetartó közösséget alkotnak, ilyenkor rengeteg ismerõssel találkozik az ember, sok újat lát. Vannak dolgok, amit mi csak képeken tudnánk bemutatni, ha nem volnának itt tûzoltó gépjármûvek, kiállított eszközök, védõfelszerelések.

Merthogy „civilek” is voltak a pályán, azaz nemcsak versenyzõk, hanem kiállítók is, köztük a Hesztia, a Vektor és a Tér-Exim Kereskedelmi Kft, valamint mások. –A mi profilunk a tûzoltástechnika, munkavédelemmel kiegészítve – mutatja a kínálatot Ternovics Miklós a Tér-Exim Kft. képviseletében. –Most elsõsorban munkavédelmi felszereléseket hoztunk: védõruházatot, lábbeliket, zaj- és kézvédelmi eszközöket, ezek a tûzoltók érdeklõdési körébe tartozhatnak.

Tovább sétálva a kiállítók sátrai mentén, a BM Heros Zrt. saját gyártású és fejlesztésû felügyeleti rendszerének szimulátorát csodáltam meg. Megtudtam, hogy az, amit látok, tulajdonképpen a gépjármûben lévõ vezérlési rendszer, melyen egyaránt megtalálható a vezetõfülkében és a szivattyútérben lévõ képernyõ, a hozzátartozó funkciókkal együtt, ám azok részére, akik jobban kötõdnek a hagyományos technikához, egy olyan billentyû is rendelkezésre áll, amely lehetõvé teszi a manuális vezérlést.

A technika csodája után az elsõsegély-nyújtás rejtelmeibe nyertem némi bepillantást. Kiss Krisztián mentõtiszttõl azt kérdeztem, hogy melyek a tûzoltóversenyeken elõforduló leggyakoribb problémák. Végtagsérülések, esésbõl adódó gondok, de okozhatnak bajt a súlyos tömlõk és a magas víznyomás is – hangzott a válasz. Elõfordul kimerülés, illetve meleg miatti rosszullét, de nem ritkák a méhcsípés miatti allergiás tünetek sem. Magát a versenyt különben õ is érdekesnek tartja, a tûzoltókat pedig barátainak.

Egy daliás kétéves, Szabó Hunor még csak most ismerkedik ezzel a különös világgal, elmélyülten szemlélve az éppen tolató gépjármûfecskendõt. Az egy esztendõvel többet számláló Paddi Boldizsármég „közelebb áll a tûzhöz”, hiszen édesapja, Paddi Attila maga is hivatásos tûzoltó volt, aki hangulatosnak, látványosnak és természetesen szükségesnek ítéli a versenyt. Nemcsak a két gyerkõc képviselte az utánpótlást ezen a napon. Szabó Levente, az Aprók Háza óvoda nagycsoportosa a vezetõfülkében ülve mesélte nekem: „jártunk már a tûzoltóállomáson, ahol egy tûzoltó bácsi fényképen mutatta meg, hogy régen lovaskocsival mentek tüzet oltani, máskor meg az oviba jöttek el bemutatót tartani, ami nagyon tetszett”. A XV. Flórián Kupán viszont a hartai Ráday Pál ÁMK óvodás tûzoltói nyerték el a nézõk tetszését (de nagyon!), akik egy égõ faházból mentették ki babáikat. Vejtei András, a Dunaújvárosi HÖT gazdasági osztályvezetõje, úgy is, mint a hartai ÖTE elnöke, méltán volt büszke ifjú csapatára.

Akadt viszont a versenyzõk között valaki, akinek már sikerült az, amikrõl a kicsik még csak álmodnak. A százhalombattai FER Tûzoltóság színeiben versenyzõ Király Balázs, az országos tûzoltó ergométer bajnokság gyõztese, kijutott a New Yorkban megrendezett rendõr- és tûzoltó világjátékokra, ahol evezésben ezüstérmet szerzett Magyarországnak. Teljesítményéhez ezúton is gratulálunk.

Közben a versenypályán élesben folytak  a  küzdelmek.  Kállai  Györgytõl,  az  Alcoa-Köfém fõállású létesítményi tûzoltójától megtudtam, hogy tavaly volt az elsõ versenyük, ahol gyõzelemmel mutatkoztak be. A felkészülésük most is zavartalan volt, taktikai rajzot készítettek, elméleti képzés egészítette ki a gyakorlati tudnivalókat. Az ügyességi versenyszámot életközelinek érzik, ezért is szeretik. Olyan ez, mint egy csapatösszetartó tréning – vallja a versennyel kapcsolatban. Meg szoktunk mindent beszélni, jó és rossz dolgokat egyaránt, hiszen a hibákból is lehet tanulni.

A miskolci Bosch csapatának tagjától, Lányi József önkéntes létesítményi tûzoltótól aziránt érdeklõdtem, hogy melyik a legnehezebb elem a megoldandó feladatok közül. A palánkon átugrani, mindent átpakolni és az osztó összekapcsolásáig eljutni – válaszolta, a többi már megy magától, mert egymást követõ munkafolyamat. Éppen ezek miatt a buktatók miatt izgalmas, olyan, mint a mindennapokban. Lényeg, hogy tudunk egymásnak segíteni. Egy fõfoglalkozású létesítményi tûzoltóság, a Rába-Front parancsnokától, Szabó Istvántól viszont azt tudtam meg, hogy egy hónapig készültek a kupaküzdelmekre. Örömmel jöttek Dunaújvárosba, ahol már többször jártak értekezleten, konferencián. Az LTSZ alapító tagjaiként is üdvözlik az új szervezet eddigi kimagasló munkáját, nem különben a XV. Flórián Kupa hibátlan lebonyolítását.

A versenyzõk között nõi csapattal is lehetett találkozni. Közéjük tartoznak a tatabányai hölgyek, akik a Coloplast Hazard Team színeiért szálltak síkra. Faragó Márta és Kósa Sándorné véleménye megegyezik abban, hogy a család segítsége nélkül nem menne, a tolerancia elengedhetetlen. –Négy évvel ezelõtt volt a cégnél egy olyan lehetõség, hogy lányok is végezhetnek tûzoltói feladatot – mesélik. Ehhez szükség volt a negyven órás tanfolyam elvégzésére, utána már csak helytállással kellett bizonyítaniuk, úgy, mint a fiúknak. Itt és most is ezt teszik.

–A mezõny elsõ negyedébe várom csapatainkat – mondja a rendezõk egyikének, az ISD Dunaferr Létesítményi Tûzoltóságának parancsnoka, Markovics László, majd így folytatja: –A verseny fontosságával kapcsolatban elsõsorban a szakmai színvonalat említeném, mint a sokféle vetület közül a legfontosabbat. Az itteni feladatok, ha nem is teljesen azonos formában, de a napi gyakorlatban is elõfordulnak. Meg lehet mérni a fizikai állóképességet, de ennél is fontosabb az, hogy idõrõl idõre az ország területének egészérõl találkoznak egymással a létesítmények tûzoltói. Egymás ismerete, a jó szakmai kapcsolatok ápolása – melyhez baráti szálak is társulnak – elengedhetetlen. Ide tartozik még a hagyományápolás is. A Dunaferr Tûzoltóság ötvenegy éves múltra tekint vissza, ebbõl ötven éve versenyez, nem is akármilyen színvonalon, amint azt hosszan sorolható eredményei bizonyítják, beleértve a nemzetközi megmérettetéseket is. Ez szinte kötelezõen parancsolja számunkra, hogy kövessük az elõdök példáját, a hagyományt. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk ebben a konstellációban, ami az LTSZ-t illeti. A parancsnok véleményét a versenycsapat egyik tagja, Tenk Attila azzal egészíti ki, hogy jól érzi magát a dunaferres tûzoltók körében, amely egyben gyermekkori álma megvalósulását jelenti.

Böhm Péterrel, az LTSZ alelnökével beszélgetve arra a kérdésre kerestem választ, hogy ezek a versenyek hivatottak-e arra, hogy a létesítményi tûzoltók birtokában lévõ specifikus tudást reprezentálják, illetve alkalmasak-e azok közkinccsé tételére ebben a formában. Íme, a véleménye: –Elsõsorban tûzoltó a létesítményi tûzoltó is, az alapfeladat azonos. Ez a verseny nem tükrözi a specifikumokat, nem is célja. Arra viszont nagyon jó alkalom, hogy el lehessen lesni egymástól a különbözõ alapfeladatok végrehajtásakor használatos különbözõ technikát és taktikát. Az elvem az, hogy ebben a tûzoltó versenysportnak is szerepe van. Emellett nagyon jó alkalom arra, hogy találkozzon, beszélgessen egymással a nyíregyházi és a pécsi, a miskolci és a dunaújvárosi tûzoltó, annál is inkább, mert két perc múlva úgyis a szakmáról lesz már szó. Hasznosak ezek az alkalmak, örülök annak, hogy együtt voltunk egy napig. A helyszínt illetõen pedig: sok versenyt láttam már, de ez viszi a pálmát!

A továbbiakban az LTSZ másik alelnöke, Pimper László avat be a szervezés mikéntjébe. Mint mondja, a versenyt közösen szervezeték, ez lehetõvé tette, hogy tartalmasabbá, színesebbé vált, mindenki hozzátette, amit tudott. Ez a jövõ útja. A szövetség alapvetõen bizonyos együttmunkálkodásért, összefogásért jött létre, véleménye szerint a verseny errõl szólt. A versenyszámokban az eddigitõl eltérõ irányt vettek, ahol nem az egyéni adottságok dominálnak, hanem az egymásra figyelõ, csapatszellemet erõsítõ, együttes munka. Azt gondolom – mondta –, hogy ezekkel a versenyszámokkal abszolút sikerült az elképzelésünket megvalósítani. Büszkék lehetünk arra, hogy jó felé megyünk.

Ha valaki, Juhász Béla, (FLÓRIÁN PRESS) jól ismeri a versenypályák világát, hiszen hosszú évtizedek tapasztalata van a háta mögött. Újságíróként általában õ szokott kérdezni. Most álljon itt az õ véleménye! –A szakmai versenyek különös jelentõséggel bírnak a tûzoltók körében, mert a bevetések változók, sûrûségüket és jellegüket tekintve egyaránt. A hozzájuk kötõdõ mozgássor pedig arra hivatott, hogy leképezze, ha nem is teljes mértékben, a munkához kötõdõ elemeket. Amikor én versenyekre kezdtem járni – emlékezik –, mindenki ismerte a másikat, tudtak egymásról a csapatok tagjai, jól érezték magukat egymás társaságában. Ez a funkció a késõbbiekben visszafejlõdni látszott, ezért fontos e szemlélet felelevenítése. A létesítményi tûzoltóknak van mondanivalója egymás számára! Ismerik azokat a kereteket, szerkezeteket, melyek között a dohánygyárban is, és a olajfinomítóban is tudnak dolgozni. A kismotorfecskendõ-szerelést illetõen viszont jónak tartottam azt a gyakorlatot, amikor két pályán zajlott, az egymás mellett futó versenyzõk inspirálták egymást. Ez itt nincs meg. A CTIF versenyek atmoszférája felejthetetlen számomra, de el kell mondanom, hogy a mai kupa megrendezése is igen jól sikerült.

Ezt a véleményt osztja Madarász Mihály, az MH 86. Szolnoki Helikopterbázis tûzvédelmi tisztje, mint létesítményi tûzoltóság vezetõje is, aki köszönetét fejezte ki a meghívásért, a szakmai kihívásért, a jó gyakorlási lehetõségért és a verseny nyújtotta élményért. Kellemes benyomást szereztek Dunaújvárosban a Pajzs 94’ Kft. versenycsapatának tagjai is, hiszen jól szerepeltek. Nevükben Tóth József elmondta, hogy õk, akik Debrecenben dolgoznak, de Sajóbábonyban is drukkolnak értük, ahol a Kft. szintén mûködtet egy tûzoltóságot, elõször járnak Dunaújvárosban. Dicsérték a szervezést, a résztvevõ csapatok hozzáállását, a sportszerû versenyzést.

Megkérdeztem a köztiszteletben álló, szakmailag kiválóan felkészült bírói testület egyik tagját, Békés János ny. tûzoltó ezredest, hogy õ is így látta-e a verseny menetét a bíró szemüvegén át? –Minden a szabályoknak megfelelõen történt, sportszerû, reklamációmentes verseny volt – válaszolta. A tûzoltói életben nagyon fontos, hogy rendszeresek legyenek ezek az összejövetelek. Így fel tudjuk mérni egymás felkészülését. Ezen kívül arra neveli a résztvevõket, hogy gyõzelmet és vereséget sportemberként tudjanak elviselni. Elõnye az is, hogy amit itt gyakoroltunk, az mind a tûzoltó élet szerves részét képezi, amibõl csak tanulni lehet. Elismerést érdemelnek a szervezõk.

A XV. Flórián Kupa kísérõ rendezvényei között mindenki talált kedvére valót, errõl a LÖFAN Dunaföldvár Mazsorett csoport, a Havranek József hagyományõrzõ tûzoltócsapat és az Ayarti Hastánc csoport gondoskodott, de akit a repülõgép modellek, a veterán autók, vagy éppen a Dunaferr Repülõklub vitorlázógépeinek kiállítása érdekelt, az sem maradt látnivaló nélkül. Ami pedig az ünnepélyes eredményhirdetést illeti, a kupáktól roskadozó asztal, az oklevelek és elismerések, önmagukért beszéltek.

Udvardi Sándor, az LTSZ elnöke joggal vélekedhetett az alábbiak szerint: Még az elsõ születésnapunkat sem éltük meg, de sok mindent csináltunk már. Azért nem szûkíthetõ le erre a háromnegyed évre a munkánk, hiszen van „elõéletünk”, ahonnan tapasztalatot meríthettünk. Elégedett kell, hogy legyek, hiszen az alakulásnál még csak tizenkilencen voltunk, de mára megdupláztuk a létszámunkat. Vannak még lehetõségeink és feladataink bõven. A mai verseny sikert hozott, ez közös munka eredménye. Köszönet érte a Dunaújvárosi HÖT-nek, a százhalombattai FER, a paksi ATOMIX Tûzoltóságnak, az ISD Dunaferrnek, támogatóinknak és minden kéznek a háttérben, hiszen valamennyi tevékenység fontos volt a gördülékeny lebonyolítás érdekében.

Lehet, hogy itt folytatjuk a következõ alkalommal?

Kovács Piroska

A XV. Flórián Kupa Létesítményi Tûzoltóverseny a tények tükrében:

Eredmények:

 Eredmények: ITT

 Képek:ITT

 VIDEO: ITT