Pillanatfelvétel Udvardi Sándorról, az LTSZ elnökérõl
A közelmúltban, 2011. december 11-én ünnepelte a Létesítményi Tûzoltóságok Országos Szövetsége elsõ születésnapját. Ebbõl az alkalomból beszélgettem a szövetség elnökével, Udvardi Sándorral, akinek ez a rövid idõ is elegendõ volt ahhoz, hogy vezetésével a fiatal szervezet bekerüljön a magyar tûzoltóélet vérkeringésébe, és ott példamutató munkát végezzen.
Udvardi Sándor sokoldalú ember. Aki munkakapcsolatba kerül vele, maga is megtapasztalhatja szervezõkészségét, fáradhatatlan munkabírását, széleskörû szaktudását. Funkciók sorát tölti be, ám a tennivalókat össze tudja hangolni, még kamatoznak is egymásból a különféle területen végzett munka hozadékai. Ami emberi kapcsolatait illeti? Álljon itt az a vélemény, amit sokaktól hallottam: „Jó kezekbe került az LTSZ irányítása!”
Kezdjük az elején! Hogyan került kapcsolatba a tûzvédelemmel?
A dunaújvárosi papírgyár vállalati tûzoltójaként sajátítottam el az alapokat. Ez még 1988-ban történt. Öt évvel késõbb már én voltam a tûzoltóság parancsnoka. Így aztán a VÉD-SZ. Kft mûködését – melynek 1996 óta az ügyvezetõje vagyok – nem volt nehéz nyomon követnem, hiszen alapító tagként „ismeretségünk” a kezdetekre nyúlik vissza. 2004-ben a vállalati tûzoltóságot fõfoglalkozású váltotta fel, komoly követelményekkel, szakmai kihívásokkal. Szerencsére, adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy meg tudjunk felelni az elvárásoknak.
Sok minden történt az elmúlt két évtized alatt.
Az élet valóban nem állt meg. Változások sora tette próbára a csapatunkat. Az évek során Dunaújváros a hazai papírgyártás fellegvárává vált. Amikor 2009-ben megkezdte mûködését a Hamburger Hungária Kft, már egy gyáróriás tûzvédelmérõl kellett gondoskodnunk. Ennek felelõsségét átérezve tettük és tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, kiváló kapcsolatot ápolva a dunaújvárosi HÖT tûzoltóival, valamint a létesítményi tûzoltóságokkal. Ez a munka naprakész szakmai felkészültséget és logisztikában való jártasságot kíván a humán erõforrástól, amelyhez korszerû gépjármû- és eszközpark, valamint hiánytalan felszereltség tartozik. Újabban jelentõsen javultak a munkafeltételeink: az új, modern laktanyának nagyon örülünk, de hát az a második otthonunk.
A vállalati szinten túllépve, hamarosan megtalálták az új feladatok is.
Kezdetben annak a Fejér Megyei Tûzoltó Szövetségnek a munkájában vettem részt, amelynek jelenleg is a titkára vagyok. Jó iskolának bizonyult, már mint ami a továbbiakat illeti. Egy – egy tanács, megalapozott vélemény sokat nyom a latban, különösen, ha példaértékû embertõl származik. Az én életemben is vannak ilyen kollegák, mondhatnám úgy is, hogy mérföldkövek. Közéjük sorolnám Mihály János ny.tû. ezredest, az FMTSZ elnökét, valamint a dunaújvárosi HÖT parancsnokát, Varga Ernõ tû. alezredest.
Késõbb tovább bõvültek a feladataim. 2005-ben tagja, 2007-ben alelnöke lettem a LÖTOSZ Létesítményi Tagozatának (2010 végéig töltöttem be ezt a funkciót), miközben az MTSZ Létesítményi Tagozata is elnökévé választott.
Úgy tudom, hogy a dunaújvárosi civil szervezetek is kamatoztatják szakértelmét, szervezõkészségét.
2006-ban „Dunaújváros Közbiztonságáért” elnevezéssel létrejött egy Fórum. Én voltam az elnöke. Ez egy civil kezdeményezés, politikamentes volt, és maradt. A Fórum ma is él, munkáját szabadidõmben, hétvégeken segítem. Napi életünkhöz kapcsolódik a Dunaújváros és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány is, melynek kuratóriumi tagja vagyok.
Ami a szabadidõt illeti, igencsak jól kell beosztania, hiszen a legnagyobb kihívásról, amely Önre várt, még nem esett szó.
Hát igen. 2010 decemberében valóra vált a létesítményi tûzoltók régi vágya: önálló szövetségbe tömörültek. A Létesítményi Tûzoltóságok Országos Szövetségét megalakító 19 tagszervezet pedig az én személyemben látott garanciát arra, hogy eredményesen dolgozzon: elnökévé választott. A Szövetség megalakulása voltaképpen sikertörténet. A tagszervezetek száma ma már meghaladja a negyvenet, behálózva az egész országot. Elmondhatom, hogy ez alatt az egy esztendõ alatt rendkívül sok programot bonyolítottunk le, szakmai napoktól a tûzoltóversenyekig, üzemlátogatásoktól a konferenciákig, többek között az OKF-en, Pécelen, Pakson, Százhalombattán, Debrecenben, Dunaújvárosban. Az üzemlátogatások során szerzett tapasztalatok megkönnyítik a hétköznapok munkavégzését. A legkisebb információ, egy gyakorlati fogás, egy hiánypótló kérdésre adott válasz, munkaügyi jellegû felvetés, jogszabályismeret, vagy bármi más segítséget jelenthet a másiknak. Az LTSZ-ben folyó pezsgõ élet lehetõséget ad egymás megismerésére, szakmai fejlõdésre, kapcsolatok ápolására, barátságok kialakulására. Mi szakmai szövetség szeretnénk lenni, nem érdekszövetség, az érdekeit mindenki maga képviseli saját cégénél.
A tûzoltóversenyeket említette. A Dunaújvárosban megrendezett XV. Flórián Kupa különösen jól sikerült.
Köszönet érte a szervezésben és lebonyolításban résztvevõknek. Magas volt a mérce, ám biztosítva voltak hozzá a feltételek. Jó volt a színvonal, kimagasló az érdeklõdés, 27 csapat vívott egymással csatát.
Nemcsak a szakmai versenyeknek, a csapatsportoknak is fontos szerepe van a tûzoltók életében, hiszen közösséget, szellemiséget formálnak. Jó alkalom volt erre a Profi Kupa focitorna sikere, egyben visszajelzés, hogy jó úton járunk.
Biztosan vannak elképzelései a jövõt illetõen is. Hallhatnánk ezekrõl?
A minõségre kell jobban odafigyelnünk, kielégítve a szakmai kíváncsiságot. Pakson új dolgot kezdtünk el: kép- és hanganyagban örökítettük meg az elõadásokat, mintegy arculatot adva azoknak. Így a történéseknek azok is részesei lehetnek, akik nem tudtak személyesen megjelenni. Nagy lépés afelé, hogy „emléket” hagyjunk az utókornak, hogyan éltünk, dolgoztunk, dokumentálva mindennapjainkat. Ez egy adattár akar lenni a jövõnek, terveink szerint más kiadványokkal együtt.
A közelmúltban történt valami az életében, ami egyszerre jelent szakmai elismerést és óriási felelõsséget. Mi errõl a véleménye?
Valóban így van. Testületi tagként megbízólevelet kaptam az OKF Tûzvédelmi Tanácsadó Testületébe. Ezt a sokrétû, felelõsségteljes munkát rendkívül fontosnak tartom, hiszen a TTT elé minden tûzvédelmet érintõ változás odakerül, a testületi tagság pedig lehetõséget ad a szakmai kérdések véleményezésére. Örömmel fogadtam, miként azt is, hogy az LTSZ elnökeként tagja lettem a CTIF Magyar Nemzeti Bizottságának.
Most már csak az van hátra, hogy tegye le névjegyét Udvardi Sándor, a magánember.
Itt vagyok, ez vagyok. A szakma, amibõl élek, az egyik énem. A fõállásom a VÉD-SZ. Kft-ben eredménycentrikus, nem a hirtelen változások tükrében, nem nagyokat lépve, aprók, de biztosak legyenek ezek a lépések, lehetõvé téve a folyamatos fejlõdést. Megvan minden napnak a célja, a gondja és az öröme. Elmondhatom, hogy elégedett vagyok az elmúlt 18 évvel.
A második vonal, a társadalmi tevékenység, részben ráépül a munkámra, hiszen a tûzvédelem a közbiztonság egy része, arra orientálódik, „oda – vissza” merít belõle az ember. Ebbe kapcsolódik a támogatottság a kollegák részérõl, ami megteremti a mindenkori mûködõképességet.
A harmadik: a család. Rájuk jut a legkevesebb idõm, este 7 – 8 óra körül érek haza. Mégis a legnagyobb támasz, egy biztos mag az életemben. Nélkülük nem menne! Ha tehetem, találkozom a barátaimmal is, akik szintén fontosak számomra. Kell ennél több?
Kovács Piroska